A film sajátságos formában, a rókák szemszögéből mutatja be kapcsolatát az emberrel. A szereplők is eszerint válnak pozitív, illetve negatív figurákká. Az ember –„rókanyelven” símabőrű – vadász, s mint ilyen: ellenség. A kutya szintén a rossz oldalon áll, áruló, hisz behódolt a legfőbb ellenségnek, annak barátja és szolgája lett.

A főhős Vuk, egy kedves rókakölyök, aki kicsi és még érettebb korában is telhetetlen és vakmerő. Nagyon fiatalon kell megtapasztalnia, milyen ádáz harcot folytat ellenük az ember: Szüleit és testvéreit a símabőrű elpusztítja, míg ő csavarog. Az árván maradt kölyköt Karak, egy idős róka veszi pártfogásba.

A történet vezérfonala főhősünk felnőtté válásának bemutatása. Vuk a néző szeme előtt tanul meg vadászni, s tanulja meg a rókaélet alapvető szabályait. A film kezdetén megismert szertelen, lehetetlent nem ismerő gyerkőc a történet végére megfontolt, érett felnőtté válik.

A filmben végig jelen van az alapkonfliktus. Vuk gyűlöli az embert, aki kiirtotta családját.

Gyűlöli azt, aki védtelen állatokat puskával lő le. És mélységes megvetést érez azok iránt, akik ellensége szolgálatába szegődnek. Ahogy nagyobb és érettebb lesz, felveszi a harcot: Megdézsmálja a vadász baromfiállományát, kiszabadítja a fogságba esett rókalányt.

A konfliktus a hajtóvadászaton éri el a tetőpontot: A túlerővel szemben tehetetlenek, így  

Vuk elveszíti tanítómesterét. Most már nemcsak gyűlöletet érez, bosszút akar állni barátja és családja haláláért. Ez sikerül is neki, megsemmisítő csapást mér a vadászra és kutyáira.

A film utolsó kockái egy nyugodt, idilli élet képét mutatnak Vukról és családjáról.

A film látszólag egy egyszerű történetet mesél el állatokról. Burkoltan azonban olyan tanulságokat hordoz magában, amelyek miránk, emberekre érvényesek. Ilyen tanulság például a szerelem és a barátság. Vuk szinte első látásra beleszeret a fogságban tartott rókalányba, és mindent megtenne, hogy kiszabadíthassa, ami sikerül is nekik. Karak pedig a legjobb barátja lett, hisz ő ismeri legjobban Vukot, ő nevelte fel, és amikor a vadászat során veszély leselkedik rájuk a búvóhelyükön Karak feláldozza magát azért, hogy a két fiatal ne haljon meg, illetve ne kapják el őket.

A rajzfilm készítői sikeresen alkalmaztak közel-, közép- és távolképeket is. Távolkép például az a jelenet, amikor Vuk kora reggel szétnéz a barlangból/szikláról és fentről látja az erdőt, illetve a felkelő Napot.

A rendező a kép, a szín és a zene tökéletes egységét teremtette meg munkájában. Bár már a figurák megformálásakor kirajzolódnak a szereplők alapvető jellemvonásai, de csak a jól megválasztott szín, zene és szinkronhang mellett teljesednek ki előttünk.(Ki nem tudná pl. nem szeretni a még kis Vukot narancsos”meleg” bundájával, Pogány Judit kellemes hangjával.)

A rendező ezekkel az eszközökkel tudatosan hat ránk érzelmileg. A cselekmény folyamatos előrehaladása alatt szól a zene, ami a hangulat, érzések, és az éppen aktuális esemény hatását fokozza. A hideg színárnyalatú rajzok (éjszaka, az erdő háttere, vihar), a meleg színárnyalatú rajzok (nyáron a búzatáblák, az erdő előtere), a meleg és a hideg színek keverése, illetve a komor zenei háttér együttes alkalmazása akaratlanul is arra késztet bennünket, hogy teljesen azonosuljunk a főhőssel, és ugyanúgy érezzünk, mint ő. Legyen gyerek vagy felnőtt, a néző eljut arra a pontra, amikor szinte eggyé válik a főhőssel.

Bár Vuk családjának a halálával kicsit szomorúan indul a történet, de a végére minden jóra fordul, és a mesének is humoros hangulata lesz, amit a „részeges” ludak, Vuk és a kutyák tesznek lehetővé. Mindegyik évszakba nyerünk betekintést, de a leglényegesebb történések tavasszal és ősszel játszódnak. A cselekmény 1 szálon fut. A történet nagy része éjszaka, illetve késő délután, 2 helyszínen játszódik, de persze vannak kivételek. Ez a 2 helyszín az erdő és a simabőrű házának kertje.

Összegezve: Dargay Attila Vuk-ja igazi művészfilm. A rajzok igényesen és szépen kivitelezettek, illetve egy regényből készült el a film. Szenes Iván-Wolf Péter filmzenéje könnyed, dallamos, a főszám kimondottan fülbemászó. A szinkronhoz olyan elismert művészek adták a hangjukat, mint Bitskei Tibor, Bodrogi Gyula, Haumann Péter, Pogány Judit, Koltay Róbert, Csákányi László.

Dargay arra törekedett, hogy rajzfilmje mindenki számára könnyen érthető módon adja elő a történetet. Nem vonultatta fel rendezői eszköztárának sokaságát. Az alapvető, ám nagy súllyal bíró szín-zene-hang teljes összhangját igyekezett megteremteni.

Munkájának sikerét igazolja, hogy a film 1981-es bemutatása óta semmit nem veszített népszerűségéből. Mesefigurája éppúgy kedvence a mai kor gyermekeinek, mint 25 évvel ezelőtt. És bár a film elsősorban nekik készült, a felnőttek is szívesen megnézik. Nem véletlen, hogy az egyes TV adók rendszeresen tűzik délutáni műsorukra családi filmként.

Ebben az évben mutatták be a Vuk folytatását, ami a Kis Vuk címet kapta. A digitális technikával készült angol-magyar koprodukciót Gát György rendezte, aki többek között részt vett a Linda vagy az Angyalbőrben című sorozatok forgatásán, mint producer. A kritikusok véleménye szerint a Kis Vuk közel sem annyira jó, mint az eredeti rajzfilm.