Médiaturné 2007. május 25. Budapest

Végre felvirradt a nagy nap. Május 25-e péntek. Szerény 36 fős társaságunk már hónapok óta várta eme nagy eseményt, amikor is látogatást teszünk az RTL Klubban, a Ringier kiadóban valamint a Sláger rádióban.

Péntek reggel 6-kor volt a gyülekező. Első úti célunk Budapest, RTL Klub. Az izgalomtól rögtön majdnem elájultunk, senki sem bírt magával, pörögtünk.

Miközben megtettük szelíd négy órás utunkat, elhaladtunk:

susnyás mellett,

tábla mellett,

táblák mellett,

míg végül megálltunk egy panziónál szünetet tartani (pipi-szünet).

Újra elindultunk, és újra elhaladtunk susnyás mellett, táblák mellett, erdők mellett, pusztaság mellett, betonutak mellett stb., stb. Nagy nehezen beértünk a városba, azaz Budapestre. A város látképe mindenkit elkápráztatott. Beszívtuk az áhított szmogos levegőt, és a már megszokott „otthon, édes otthon” mondat helyett, azt mondtuk: „gyerekek ez itt már Budapest, nem érzitek?”.

De tegyük félre a tréfát. Budapest tud szép is lenni, ha a vandálok nem pusztítanák természetes szépségeit.

Itt az idő. Megérkeztünk az RTL Klubhoz. A teljes feliratra nem emlékszem, de mivel ez a MÉDIAMÁNIA, ezért lefényképeztem ezt:

Ez a kép még azért is izgalmas, mert a bejárat ablakain láthatunk egy tükröződést. Ez a Campona.

Sajnos nem lehetett fényképezni ( L L L ) ezért azt az ajándékcsomagot örökítettem, meg amit ott kaptunk. Hát nem kedves gesztus volt tőlük???

Számtalan vezérlőterem és vágószoba után végre elérkeztünk a hőn áhított stúdiókhoz. Kettőhöz. Mivel a Barátok Közt sorozat vezetői nem adtak engedélyt a stúdió megtekintésére, ezért  mi (szerény emberek lévén) beértük a Híradó (egyben Időjárás, sport) és a Heti Hetes (egyben Balázs és Mónika show), valamint a Fábry Showder, egyben Szombat Esti Láz, és a Legyen Ön Is Milliomos stúdiójával.

Megtudtuk, hogy a Mónika showban 3000 forintot fizetnek azoknak az embereknek, akik reggeltől estig (3 adást) végigtapsolnak, röhögnek, búgatnak, húgatnak, satöbbi.

Második célállomás: Ringier kiadó, nyomda. Itt már sokkal szeretett-teljesebb fogadtatásban részesültünk. Azt hiszem érettségi után,  jelentkezek hozzájuk gyakornoknak. De ez az én dolgom, ne firtassuk. Tőlük is kaptunk ajándékcsomagot a kiadványaikból. Volt közöttük friss lap, nem friss lap, de mindegy, esszük, nem esszük nem kapunk mást. És mi nagyon is ettük! (a kutya nem az ajándékcsomag része, csak imád fényképezkedni :)

Többek-között IM-et, Tinát, Nemzeti Sportot, Képes sportot, Bravot, Bravo Girl-t, Hot! Sztármagazint, és Blikket kaptunk ajándékba. A Ringier kiadó eredetileg egy svájci bácsi ötlete volt, aki egy nyomdát alapított, ami mára kinőtte magát Magyarország (és sok külföldi ország) egyik legnagyobb kiadójává.

Annyi információt hallottunk a jövőbeli szakmámat illetően, hogy talán egy cikkbe nem is férne bele. A lényeg az, amit le szeretnék írni, mert most boldog vagyok ettől a lehetőségtől, hogy egy érettségi (lehetőleg média érettségi) elég, ahhoz hogy felvegyenek egy fél évre gyakornoknak, és aztán lesz, ami lesz. Persze közben el kell végezni a főiskolát, diplomát kell szerezni, és a nyelvvizsgát is jó lenne letenni.

Úgy érzem ez a mai látogatás inspirált arra hogy küzdjek, akár vértizzadva is, de küzdjek azért, ami megillet. A jövőmért. Tanulni kell gyereke, nincs mese, különben elveszünk a világmindenségben. Imádom a médiát, imádtam ezt a kirándulást. És az eddig csak elképzelt jövőm mostmár a szemem előtt lebeg, mindössze pár év és sok-sok tanulás választ el tőle! De hagyjunk engem. Elvégre ennek a cikknek nem rólam kell szólnia, és én túl sokat írtam magamról- szeretek fecsegni-, de a cikkem most a médiaturnéról szól, és most egy fordulópont érkezett el.

A harmadik célpont. Azaz a Sláger Rádió. Ők is nagyon jófejek voltak. Vezetésükkel úgy éreztem, hogy otthonom a stúdió, rengeteget tanultam. Bepillantást nyertem a kulisszák mögé, megtudtam azt, amit mindig is szerettem volna tudni. Nagyon tetszik ez a rádiós- műsorvezetős szakma is, de engem az újságírói szalma érdekel leginkább. Itt rengeteget fotóztam, hát hadd adjak egy mini képtárat, hogy nézhesse meg az is a Sláger Rádiót belülről, aki kíváncsi, de nem volt a médiaturnén, vagy aki kíváncsi , és volt a médiaturnén. Íme:

Ez itt a tárgyaló. Átmenetileg itt szállásoltak el bennünket.

(számomra) Ez az egyik legérdekesebb szerkentyű. Ez a Sláger programja, megmutatja, mi történik. Ha megy egy szám, azt mutatja, és ha elérkezünk az utolsó tizenöt másodperchez, visszaszámol, majd automatikusan nyomatja befelé a következő számot, vagy reklámot.

 Az előcsarnokban halacskák hada.

 Ez egy mikrofon. Itt különböző hangeffekteket próbálhattunk ki.

 Boros Lajos és Bochkor Gábor pihi-szobája.

Hát nagyjából ennyi lenne. Minden simán ment. Kivéve egy valamit. Pontosabban semmi sem ment annyira gördülékenyen, ahogy gondoltuk, de ebből egyet szeretnék csak kiemelni. Mégpedig azt, amikor az RTL Klub után mentünk a buszhoz. Beszorultunk. Egy autó beállt elénk és nincs menekülés! Itt ragadunk… ha csak…

Megmenekültünk! Hála izmos (?) bajtársainknak, akik hősies tolásukkal kihúztak ill., kitoltak minket a csávából! Köszönjük!

 Íme az elégedett csapat.

Sajnos hiába legeltettük a szemünket, nem találkoztunk egy hírességgel sem. Kivéve a rap fenegyerekét, Eminemet! Szasz Eminem, how are you?

No problem! And you?

Na jó, bevallom, füllentettem. De V. V. Anettet ( aki most csináltatta meg a mellét) , sikerült egy kicsit lencsevégre kapni. Nem sok látszik belőle, de azért ott van. Nem hiszitek? Járjatok utána!

              mellette Tommyboy?

        V. V. Anett?

Nos hát ennyi a mese mára, remélem nem untátok halálra magatokat!

Leírnám egyik versemet:

Szorongunk

Szorongunk, mint a heringek,

Nyomorgunk.

A busz kicsit kényelmetlen,

Megoldjuk.

Lábat föl, kezet le,

Aludjunk.

Ha aludni nem bírunk sehogyse,

Mókázunk.

Ha hányni kell hát, cselekedj,

Haladjunk.

Messze még az RTL?

Nem tudjuk.

Itt a tévé remek lesz,

Fotózzunk.

Ha fotózni nem lehet,

Hallgassunk.

Miért nem indulunk el? Mert,

Beszorultunk.

Valamit csinálni kellene.

Kitoljuk.

A táraság a Ringierbe megy.

Szaladunk.

Fogadnak minket kedvesen,

Mosolygunk.

A Slágerbe megy a csapat, jeh!

Buszozunk.

A slágerben szétnéznek a gyerekek.

Ámulunk.

A turnénak vége lett,

Indulunk!

A cikket írta és a képeket készítette:   

Barta Anett

(Nancsy)

bye! J

Bepillantás a Nagyokhoz – egy nap a média jegyében

Várva vártuk a napot, amikor elindultunk meghódítani Budapest és az ország legnagyobb médiaegységei felé. Úticél gyanánt egy kereskedelmi televíziós csatornát, egy lapkiadót, és egy rádióállomást szemeltünk ki, a maguk műfajában mind piacvezetőket.

Melegnek ígérkezett az idő, már reggel hétkor is, amikor elszánt csapatunk az iskola melletti parkolóban gyülekezve várta a buszt, nem hiába. Senki sem késett el. Hamarosan megérkezett a busz, és lassan lassacskán el is indult fővárosunk felé, ahova kisebb pihenőket beiktatva a délelőtti órákban érkeztünk.

Szeretettel és egy kiskocsi ajándékkal fogadtak az RTL Klub előcsarnokában, ahol a fotósok nagy bánatára megtiltották az épületen belüli fotózást. Ennek ellenére nagyon megérte betekintést nyernünk a televíziózás palotájába, ahol többek között megtekinthettük a Heti Hetes, az Esti Showder, és a Híradó virtuális stúdióit, és sok hasznos információval gyarapodtunk. Sejtettük hogy nem egyszerű az a folyamat, amíg adásba kerül egy-egy stúdió, de ilyen bonyolult rendszerre egyikőnk sem volt felkészülve. Megtudtuk az is, hogy egyes műsorokban a néző fizet, hogy felvételt láthasson, míg más műsoroknál pénzt is kap az az ember, aki beül egy napra, hogy közönségként szerves része legyen a műsornak.

Derűsen folytattuk utunkat a Ringier kiadó felé, ami talán kirándulásunk legrejtélyesebb helyszínének ígérkezett. Szintén mosolyogva fogadtak bennünket, és alig győztük gyűjteni az információkat, annyit kaptunk hirtelen. A Blikk, a Tina, a Bravo Girl, az IM, és a Nemzeti Sport és sok könyv kiadója is többek között ez a hatalmas svájci cég amely a kelet-európai országok meghódítása után Ázsiába is betört. Ha a cég összes eddig megjelent újságából egy példányt kiválasztanánk, és ezeket egymás mellé tennénk, az így kapott lánc körbeérné a Földet. Elárulták, hogy a bulvár sajtó aranykora Zámbó Jimmy halála óta virágzik, ez előtt a döntő nap előtt nem volt ilyen népszerű ez a sajtóforma. A napilap szerkesztésbe való betekintés nagyon érdekes volt, bár rá kellett döbbenünk, ez tényleg csak a nagyon energikus embereknek való, mert ez a műfaj a gyorsaságról, és a frissességről szól. Más a helyzet a magazinoknál, ahol a pillanatnyi trendekkel érdemesebb foglalkozni, és jóval precízebben dolgozzák ki az oldalakat. Egy cikk közel tíz ember munkáját igényli, mire bekerül az újságba. Buci Maci irodájába is bepillantottunk, mielőtt megkaptuk ajándékunkat, egy táska újságot, hogy legyen mit olvasnunk a buszon.

A Sláger Rádió felé vezető út nem volt zökkenőmentes, hiszen egy rosszul parkoló autót kellett eltolnunk a továbbhaladás érdekében, de néhány lelkes fiú segítségével gyorsan megoldottuk a problémát, és máris roboghattunk tovább a rádiózás fellegvárába, ahol hat emelet lépcsőzés, vagy liftezés után hideg vízzel oltottuk szomjunkat a hőségben. Három csoportra osztottak bennünket, és így vezettek végig a stúdiókon, amelyeknek szinte mindegyikében volt kinn kép a Bumeráng sztárjairól. Hangfelvételek is készültek, amelyeken a médiamánia szlogenjét készítették el nekünk. Végül egy Sláger Rádiós tollal, hanganyaggal, és sok élménnyel gazdagodva hagytuk el az épületet, hogy hazaérkezzünk még az esti órákban.

Kellemes fáradtsággal emlékszem vissza erre a kedves utazásra, és elmondhatom, hogy csak jó élményekkel gazdagodtam. Az összes helyen kielégítő választ kaptunk kérdéseinkre, és ami meglepő, mindenkit bíztattak arra, hogy merjünk a médiával kapcsolatos álmokat szőni, hiszen ebben a világban van jövő. Csak nyelvtudás, talpraesettség, kellő pontosság, szorgalom, elhivatottság, akaraterő és kitartás szükséges hozzá. És hogy mit hoz a jövő? Talán egyikőnk néhány év múlva már hozzánk hasonló csoportoknak mutat körbe egy szerkesztőséget, ahol évek óta dolgozik.

                                                                      VKI

Miértek nyomában

Leszögezem, hogy én ki nem állom a „Retek” adót. Tök igénytelen, gondolattalan műsorokat okádnak elénk parttalanul. Közben meg mégis van néhány figura a képernyőjükön, akiket tisztelni tudok a szakértelmükért, profizmusukért. Miért ez az ellentmondás?

Itt van mindjárt ez a nőci, aki körbe vezetett minket. Úgy lelkesedett mindenért, mintha nem is a pénzkeresetről szóló munkahelyéről, hanem a szívszerelméről mesélne. A Szombat esti láznál nyálasabb gejl műsort keresve is nehéz lenne találni, a dolgozók meg aszongya: „szerették” :-) Az meg, hogy még a biztonsági őr is főokos, és lelkesen magyaráz, igazán érthetetlen számomra.

Nem ájultam be a Tina, Blikk, Bravo és Zalatnay kiadójának a nevétől sem. Mókásnak találtam, ahogyan a szőke újságírónő a karrierjéről zeng ódákat. Ez a „nagyonhepik vagyunk”, „mindentmegoldunk” hangulat már ismerős volt, de itt leplezetlenül megcsapott a pénz mákonyának a dolgokat beborító hatása. Mindent a nézettségért/olvasottságért, népszerűségért! Azt hiszem, ez igen távol áll a „demokrácia őrkutyája” című médiaszereptől…

A Slágerben aztán nagyon laza volt mindenki. Látszik rajtuk, hogy a két Guru viszi a hátán a céget, a többiek meg jól elvannak. Na, nekik aztán egyáltalán nem voltunk fontosak. Még egy vacak tollat is úgy kellett belőlük kierőszakolni.

                                                                                   Klia

És hogy a miértjeimre nem kaptam választ? Sebaj, még úgyis gyűjtöm őket, és nyomozok tovább ezerrel.